1.3.
Szereplők:
Bon-bon, a balatoni nyúl
Praliné: kockás-sikló báty
Karamella: kockás-sikló húg
Helyszín: Tihany, Kiserdő-tető
Bon-bon: Megérkeztünk. Itt fogunk megpihenni éjszakára. Rakjunk tüzet, hogy megmelegedhessünk, hideg lesz az éjszaka.
Praliné: Gyűjtök rőzsét a tábor tűzhöz…. meg is van, ennyi elég lesz.
Bon-bon: Hoztam magammal pár almát, megsütjük vacsorára.
Praliné: Jaj de jó! Nagyon szeretem a sült almát! nyami.
Bon-bon: Mond csak Praliné, van valamilyen ennivaló, amit nem szeretsz?
Praliné (elégedetten vigyorog, majd hirtelen elfintorodik az arca) Igen, a vakondtúrás-torta. Azt többet nem kérek.
Bon-bon: Pedig valószínűleg fel kell készülnünk rá, hogy még találkozunk vele. Vakonda nem felejti el könnyen a sérelmeit, óvatosnak kell lennünk, lehet bosszút forral.
Praliné: (sóhajt szomorúan)
Bon-bon: Azért nem kell szomorkodnod, szerencsére félelmetesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Nagyobb a füstje, mint a lángja.
Praliné: Nem azért szomorkodom… Karamellának ma van a szülinapja, ilyenkor este, amikor a család összegyűlik, mindig együtt ünnepelünk. Tavaly is így volt, aztán másnap Apa eltűnt… Remélem jövőre már együtt ünnepelünk.
Bon-bon: Gyere, kész az alma. Az első lehet a tied, próbálj megvígasztalódni, erősnek kell lennünk, nagyon veszélyes út áll előttünk.
(Praliné elkezdi enni az almát)
Bon-bon: Arra gondoltam, holnap kanyarodjunk a Barát-lakások felé, ott lakik az öreg Denevér Dezső ,a kisfiával. Dezső bácsi jól ismeri a hírhedt Tavas-barlangot, hisz ott született és nőtt föl. Csak amikor a Balinok hatalomra tettek szert, akkor üldözték el onnan.
Praliné: Útba is esik a lakhelyük, feltétlen kérdezzük ki, mit érdemes tudni a barlangról.
Bon-bon: Igen, biztosan van olyasmiről tudomása, ami fontos lehet számunkra
(neszezést hallanak)
Bon-bon: Csss, gyorsan, kússz mellém! Nagyon halkan!
(neszezés erősödik, reccsen egy ág, Praliné reszket)
(megjelenik Karamella jókedvűen)
Karamella: Hát itt vagytok fiúk! Jaj de jó!Hú de jó messzire bújtatok el! Na, most én fogok elbújni, rendben? Bon-bon, számolj!
Praliné: Karamella! Te hogy kerülsz ide?
Karamella: Ti elbújtatok, én meg megkerestelek titeket! Hiszen megígérted, hogy szülinapomon egy óriásit bújócskázunk!
Bon-bon: Nagy szerencse, hogy elkerülted Vakondát!
Karamella: Kit? Csak nem azt a hangosan bosszankodó nagy vakondot mondod, aki sehall-selát módon kupacokat ásott mindenfelé?...á, ő nem foglalkozott semmi mással. Láttam Praliné nyomát, ezer siklónyomból is felismerem, azt követtem.
Praliné: Szerencse, hogy nem esett bajod! Igen, tényleg megígértem, de ez most nem bújócska. Veszélyes és titkos küldetésünk van. Most mi legyen veled?
Karamella: Légyszi, légyszi, légyszi, hadd menjek veletek! Szeretem a titkokat!
Bon-bon: Nagyon veszélyes lenne az is, ha hazaküldenénk, így velünk kell jönnie.
Karamella: Hurrá! Jaj de jó!
Praliné: Húgocskám, tessék, ez a tied! (átad neki egy sült almát, egy égő gyertyával a közepén) Nagyon boldog 4. szülinapot!
(állnak mindhárman szótlanul, tele szeretettel, félelemmel, reménnyel)
---
(alakítsd a mesét!)
Bon-bon: Szerinted hogy hívják Dezső bácsi fiát? Kíváncsi vagyok kitalálod-e...
2009. november 25., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Drazsé!
VálaszTörlés