amelyben előkerül egy szülinapi torta...

1.3.

Szereplők:
Bon-bon, a balatoni nyúl
Praliné: kockás-sikló báty
Karamella: kockás-sikló húg

Helyszín: Tihany, Kiserdő-tető


Bon-bon: Megérkeztünk. Itt fogunk megpihenni éjszakára. Rakjunk tüzet, hogy megmelegedhessünk, hideg lesz az éjszaka.

Praliné: Gyűjtök rőzsét a tábor tűzhöz…. meg is van, ennyi elég lesz.

Bon-bon: Hoztam magammal pár almát, megsütjük vacsorára.

Praliné: Jaj de jó! Nagyon szeretem a sült almát! nyami.

Bon-bon: Mond csak Praliné, van valamilyen ennivaló, amit nem szeretsz?

Praliné (elégedetten vigyorog, majd hirtelen elfintorodik az arca) Igen, a vakondtúrás-torta. Azt többet nem kérek.

Bon-bon: Pedig valószínűleg fel kell készülnünk rá, hogy még találkozunk vele. Vakonda nem felejti el könnyen a sérelmeit, óvatosnak kell lennünk, lehet bosszút forral.

Praliné: (sóhajt szomorúan)

Bon-bon: Azért nem kell szomorkodnod, szerencsére félelmetesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Nagyobb a füstje, mint a lángja.

Praliné: Nem azért szomorkodom… Karamellának ma van a szülinapja, ilyenkor este, amikor a család összegyűlik, mindig együtt ünnepelünk. Tavaly is így volt, aztán másnap Apa eltűnt… Remélem jövőre már együtt ünnepelünk.

Bon-bon: Gyere, kész az alma. Az első lehet a tied, próbálj megvígasztalódni, erősnek kell lennünk, nagyon veszélyes út áll előttünk.

(Praliné elkezdi enni az almát)

Bon-bon: Arra gondoltam, holnap kanyarodjunk a Barát-lakások felé, ott lakik az öreg Denevér Dezső ,a kisfiával. Dezső bácsi jól ismeri a hírhedt Tavas-barlangot, hisz ott született és nőtt föl. Csak amikor a Balinok hatalomra tettek szert, akkor üldözték el onnan.

Praliné: Útba is esik a lakhelyük, feltétlen kérdezzük ki, mit érdemes tudni a barlangról.

Bon-bon: Igen, biztosan van olyasmiről tudomása, ami fontos lehet számunkra

(neszezést hallanak)

Bon-bon: Csss, gyorsan, kússz mellém! Nagyon halkan!

(neszezés erősödik, reccsen egy ág, Praliné reszket)

(megjelenik Karamella jókedvűen)

Karamella: Hát itt vagytok fiúk! Jaj de jó!Hú de jó messzire bújtatok el! Na, most én fogok elbújni, rendben? Bon-bon, számolj!

Praliné: Karamella! Te hogy kerülsz ide?

Karamella: Ti elbújtatok, én meg megkerestelek titeket! Hiszen megígérted, hogy szülinapomon egy óriásit bújócskázunk!

Bon-bon: Nagy szerencse, hogy elkerülted Vakondát!

Karamella: Kit? Csak nem azt a hangosan bosszankodó nagy vakondot mondod, aki sehall-selát módon kupacokat ásott mindenfelé?...á, ő nem foglalkozott semmi mással. Láttam Praliné nyomát, ezer siklónyomból is felismerem, azt követtem.

Praliné: Szerencse, hogy nem esett bajod! Igen, tényleg megígértem, de ez most nem bújócska. Veszélyes és titkos küldetésünk van. Most mi legyen veled?

Karamella: Légyszi, légyszi, légyszi, hadd menjek veletek! Szeretem a titkokat!

Bon-bon: Nagyon veszélyes lenne az is, ha hazaküldenénk, így velünk kell jönnie.

Karamella: Hurrá! Jaj de jó!

Praliné: Húgocskám, tessék, ez a tied! (átad neki egy sült almát, egy égő gyertyával a közepén) Nagyon boldog 4. szülinapot!

(állnak mindhárman szótlanul, tele szeretettel, félelemmel, reménnyel)
---

(alakítsd a mesét!)
Bon-bon: Szerinted hogy hívják Dezső bácsi fiát? Kíváncsi vagyok kitalálod-e...